Leányfalu

Leányfalu Nagyközség Budapesttől 27 kilométerre északra, a Pilis hegység lábánál, a Vörös-kő és a Nyerges hegy, illetve a Duna között fekszik. 1949 óta önálló település, 1970 óta nagyközség. Kiemelt üdülőterület, a Dunakanyar legrégebbi, legkedveltebb nyaralóhelye, a Duna–Ipoly Nemzeti Park része, területe 15,4 km²  (1537 ha), állandó lakóinak száma 2012-ben 3475 fő, a lakások száma 1153. GPS koordináták: 47.71607, 19.088, EOV koordináták: 653043, 263586. Testvértelepülései 2001-től a bajorországi Penzing és 2008-tól az erdélyi Bánffyhunyad.

Leányfalu múltjának első emlékei az ókorba nyúlnak vissza. A Római Birodalom hódításainak következtében 106-tól kezdve a falu területe egy új tartomány (Pannonia Inferior) székhelyének, Aquincumnak vonzáskörzetévé vált, és kisebb villagazdaságok létesültek rajta. A birodalom később kiépített védelmi vonalának, a limesnek fontos elemei voltak az őrtornyok. A faluközpont területén is állt hajdan egy burgus. Maradványai – egyéb, a társadalmi élet kényelmére szolgáló leletekkel együtt – az 1963-ban végzett ásatások során kerültek elő. Az itt talált őrtorony 373-ban, I. Valentinianus császár uralkodása idején épült, kb.17x17m alapterületű, kétszintes, kerítéssel, árokkal körülvett épület volt. A népvándorlás viharai semmisítették meg az V. század folyamán.

Az Árpád-házi királyok korában a nagyközség jelenlegi területe benépesült. Az első írásos emlék egy 1407-es keltezésű oklevélben maradt fenn, melyben a település Leanfalva néven szerepelt. Későbbi oklevelek tanúsága szerint a vidéket a XV. században a Leanfalwai család birtokolta. Valószínűleg Buda törökök általi elfoglalása vetett véget a középkori település életének. A török hódoltság időszaka után az Esterházy család zólyomi ágának tulajdonában „Leányfalva puszta” néven – már mint Pócsmegyerhez tartozó kiváló bortermelő vidéket – említik egy birtokösszeírásban. A XIX. század közepén hozományként gróf Breuner Ágostonra, a Főrendi Ház tagjára szállt a Duna melletti birtok, melyet a gróf felparcelláztatott és eladott. Ez idő tájt a pócsmegyeri gazdák borospincéin kívül csak egy urasági borház és egy korcsma, postaállomás és révkikötő állott az egykori Visegrádi út – a mai Móricz Zsigmond út – mentén.

E csodálatos természeti adottságokkal megáldott vidéket az 1860-as években fedezte fel a fővárosi művészvilág és a nagypolgárság. Színészek, gyárosok, kereskedők és az értelmiség tehetős tagjai telepedtek meg először Leányfalun. A „honfoglalók” közé tartozott Szendrey Ignácz (Szendrey Júlia édesapja) és veje, Gyulai Pál, a neves író és kritikus. Megjelenésük indította el az irodalom és művészeti élet térfoglalását Leányfalun. 1892-ben az egyre népesebbé és csinosabbá váló településen a hívek adakozásából épült fel a Szent Anna-templom neogótikus stílusban, Hofhauser Antal építőművész tervei alapján.

Leányfalu történetében jelentős változást hozott a XIX. század végi nagy filoxéra járvány, mely elpusztította az addig virágzó szőlőkultúrát. A pócsmegyeri boros gazdák sorra adták el présházaikat, és ez újabb „betelepülési hullámot” indított el. A szőlőhegyek lábainál gyors egymásutánban bújtak elő az egykori „féhajokból” átalakított pazar villák, kies nyári lakok. A Szentendre és Tahi közötti Dunapart szakasz erdős, ligetes dombjai vonzották a művészeket. A Nemzeti Színház és az Operaház tagjai közül egyre többen vásároltak itt telket, nyaralót. Leányfalui villatulajdonos volt többek között Feleky Miklós, Alszeghy Kálmán, Hettyey Aranka, Radnai Miklós és Rózsahegyi Kálmán. Az ő invitálására – „Zsigám, gyere ki, tiszta Svájc!” – látogatott ide, majd telepedett le végleg a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Móricz Zsigmond.

A folyamatos gyarapodás jele, hogy 1908-ban két osztállyal megnyílt az általános iskola. A települést pezsgő társadalmi élet jellemezte, lakói egymás után hozták létre kulturális és közhasznú fórumaikat, egyesületeiket. 1901. május 30-án megalakult a Leányfalusi Casinó, nem sokkal később a Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti Egylet, majd a Leányfalusi Törzs, melynek máig élő jelmondata: ” Üdv a Dunának!”. 1934-ben Iparos-kör is alakult. E civil kezdeményezések lokálpatrióta érzelmű tagjainak köszönhető a nyaralóhely arculatának kialakítása, a mára oly jellegzetes, nyugalmat és egyben emelkedettséget árasztó fasorok telepítése. Az általuk szervezett jótékonysági célokat szolgáló rendezvényeken sosem volt hiány ismert művészekből, operaénekesekből, színészekből. A falu életében mindig is jelentős szerepet játszó Duna nyaranta élénk fürdő- és sportélet helyszínéül szolgált, eseményszámba ment a folyami gőzösök érkezése és indulása.

Újabb nagy átalakuláson ment keresztül a település a második világháború után. Az államosított nyaralókból, pompás villákból közel harminc szakszervezeti és pártüdülőt alakítottak ki, melyekben nyaranta több ezer vendég is megfordult. Kormányüdülőként a legfelsőbb pártvezetés számára nyújtott pihenési lehetőséget az idillikus környezetben elhelyezkedő, Sorg-villaként ismert, mór stílusú kastély és a hozzá tartozó hatalmas birtok. Az 1960-as években megindult közművesítéseknek és parcellázásoknak köszönhetően hétvégi házak százait építették fel a fővárosiak a napkeleti fekvésű panorámás hegyoldalakon. Ezzel párhuzamosan folyt a falu infrastrukturális fejlődése: bővült az iskola, kultúrház, kertmozi, kemping és sok üzlet létesült. 1972-ben fogadta első vendégeit a 62 °C-os termálvizet hasznosító strandfürdő, amely lendületet adott a falu idegenforgalmának.

Leányfalutól mindeközben a művészek sem pártoltak el. Budapest ostroma idején itt talált otthonra Márai Sándor és Szepes Mária, a háború után itt vett házat Déry Tibor, Háy Gyula, majd ide települt Karinthy Ferenc, Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel is. Leányfalun szolgált – több mint negyven éven át – plébánosként Katona Puszta Sándor papköltő, hosszú éveket töltött itt Ravasz László református püspök és veje, Bibó István jogfilozófus, politikus.

A rendszerváltás újabb fordulatot hozott Leányfalu történetében. Az 1990-ben megalakult önkormányzat legfontosabb céljának a községi infrastruktúra teljes kiépítését tekintette. A ’90-es évek közepére telefonhálózat, szennyvízcsatorna-rendszer, vezetékes gáz és kerékpárút tette komfortosabbá az életet. 1999-ben a település önállóvá válásának ötvenedik évfordulóján az önkormányzat Helytörténeti Múzeumot hozott létre, a millennium évében bővült, illetve megújult az óvoda és az iskola, sportcsarnokkal és református templommal gazdagodott Leányfalu. 2004-ben a polgármesteri hivatal és az egészségügyi intézmények új, közös épületbe költöztek, 2007-ben megnyílt a Ravasz László Könyvtár. Nagy anyagi áldozatok árán megújult az önkormányzat tulajdonában lévő termálfürdő is. Hat medencéjével a strandolás mellett versenysportolásra is alkalmas, értékes gyógyvize pedig a mozgásszervi betegségekben szenvedők számára jelenthet gyógyulást. 2009-ben újabb jelentős önkormányzati beruházásokkal – iskola-felújítással és -bővítéssel, valamint a faluház újjáépítésével – ünnepelte Leányfalu önállósága hatvanadik évfordulóját. 2010-ben két csoportszobával és kiszolgáló helységekkel bővült az óvoda.

(A leírást írta Bedő Szilvia és Adorján András)

Forrás: leanyfalumuzeum.hu