Vörös-kő

Ha nem szeretne autóba ülni, sétáljon a Vörös-kő kilátóhelyhez

A Vörös-kőről nyílik a Visegrádi-hegység keleti peremének legteljesebb panorámája. A meredek letörés tetejéről a Dunakanyart, illetve a hegyvidék és a síkság találkozását csodálhatjuk.
A Vörös-kőként ismert kilátóhely valójában két panorámapontból áll. A népszerűbb a betonoszlopáról ismeretes, lapos tisztás, amiről látható a Naszály felsebzett oldala, a Szentendrei-sziget és települései, Dunabogdánytól Szentendréig a dunamenti falvak, illetve a Budai-hegység is. Tiszta időben pedig a Szandától a Mátráig szemlélhető a nógrádi lankavidék, a Cserhát jelentős része.

A bércen egy otromba kőoszlop áll, egy felszabadulási emlékmű maradványa. A 2. világháborúban német lőállás volt, később a szovjet parancsra emelt emlékmű miatt „zarándokhellyé” lett: a rendszerváltásig minden április 4-ét követő vasárnapon megkoszorúzták az obeliszket, és szervezett túrák keretében kirándulók sokasága látogatott ide. A mementó nem előzmény nélküli: Szentendre és Visegrád között a turisták elől jórészt elzárt vadászterület húzódott, amit Horthy Miklós olyannyira kedvelt, hogy még magánbejáratú autóúttal is összeköttette a két települést. A természetjárókat a csendőrök és erdészek nem szívesen látták a térségben, mozgásuk csak engedéllyel, komoly megkötésekkel (máskor azokkal sem) volt lehetséges. Az új rendszer vívmányaként a lezárások megszüntetését, a hegység keleti részének turistaforgalom számára történt megnyitását is szimbolizálta tehát a Felszabadulási emlékmű. A helyszín ma persze mentes mindenféle erőszakosan ráaggatott ideológiától.

A közelben egy tágas esőház is található; meleg nyári éjszakákon akár alvóhelyként is szolgálhat a nomád körülményekkel barátságot kötni képes turisták számára. A második kilátópont éppen ennek közelében rejtezik: az építménnyel szemben alig észrevehető ösvény fúródik a fák közé. Rajta elindulva métereken belül sziklát taposunk, meredeken ereszkedünk, de nagyon hamar szétnyílik a növényzet, és feltárul a Vörös-kő másik panorámája. Egy előreugró sziklaorom tetejéről a Visegrádi-hegység keleti pereme, a Duna fölé magasodó Naszály, és a Börzsöny szintén keleti szegélye mutatkozik – immár lombfüggöny nélkül, zavartalanul. A látványt igen nagy mélység, komoly kitettség vadítja, a szemlélődést egy eszkábált pad könnyíti meg. A messzeségben, tiszta időben a Mátra gerince is feldereng.

A durva szemű, vulkáni eredetű törmelékből felépülő, ún. breccsa ormot finomabb kötőanyag cementálja egybe. Ennek vöröses árnyalatáról kaphatta nevét a helyszín. Amely egyébként egy hosszú, nagyjából északnyugat-délkeleti csapású gerincvonalon fekszik, melynek átellenes vége hozzávetőleg a Borjúfő letörésénél található. A Visegrádi-hegység e markánsan letörő, falszerű keleti peremét olyan tönkök és hegytömbök alkotják, melyek egy vetővonal mentén, már jócskán a térség vulkanizmusának elcsendesülése után emelkedtek ki.

Forrás: termeszetjaro.hu